Prológus

Mint az őrült rontottam be az épületbe, ezzel rögtön felborítva két orvost és egy ápolónőt. Ashton és Luke utánam loholtak és beértek még a recepciós pult előtt. Luke megfogta a vállamat és maga felé fordított.

-Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?- kérdezte. Tekintetéből aggodalom sugárzott, de valószínűleg észrevette, hogy hasonlóan érzek. Ashton hátrébb lépett és magával húzta Lukeot is.

-Maga jött Zoey Mitchelhez?- kérdezte egy orvos. Bólintottam, mire a folyosóra mutatott és elindult, velem a nyomában. A kórteremig csendben követtem, egy ajtó előtt azonban megtorpant és megfogta a kilincset.

-Azt tudnia kell, hogy nincs jó állapotban.- mondta, majd kinyitotta az ajtót. Zoey ott ült az ágyon, felhúzott lábakkal és egy újságot olvasott. Nem értettem miért mondta az orvos, hogy nincs jó állapotban. Ugyanolyan gyönyörű volt, mint mindig. Hosszú hajának egy tincsével szlalomozott ujjai között, de abbahagyta, mikor felnézett a lapból. Közelebb mentem hozzá és megszorítottam a takarót az ágyán.

-Annyira sajnálom, ami történt! Az egész az én hibám. Kérlek, bocsáss meg nekem!- éreztem, hogy szívverésem egyre gyorsul, de az érzésről eltereltem a figyelmem és igyekeztem nem azonnal visszakönyörögni magam hozzá.

-Hé, te ez a srác vagy az újságból!- letette lábait, előrehajolt és mosolyogva bökött rá az arcomra a tinimagazinban. Értetlenül néztem rá, majd az orvosra, aki csak megrázta a fejét. Visszafordultam hozzá, mosolya még mindig ott ült arcán. Könnybe lábadt szemekkel simítottam meg arcát, erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd közelebb léptem és megöleltem. A lány, akit megismerkedésünk első pillanatától szerettem, akiért átutaztam a fél világot, a szemembe nézett és nem emlékezett rám. Csak azt tudta, hogy az a srác vagyok az újságból.