7. A hercegnő videói

-Zoey!- kiabáltam be a lakásba ezzel jelezve, hogy hazaértem. Megjelent a folyosó végén egy hatalmas dobozzal. Odasiettem és elvettem tőle a dobozt.
-Hiányoztál!- nyomott csókot az ajkaimra, majd a nappali felé indult.
-Mi ez?- kérdeztem a dobozt lerakva.
-Találtam egy csomó régi videót. És lejátszó is van hozzá!- emelte ki a készüléket.
-Összekössem a TV-vel?
-Megtennéd nekem?- kérdezte mosolyogva. Bólintottam, majd a drótokat kibogozva összeraktam a videót és a tv-t.
-És mit nézünk?- kérdeztem, majd magamhoz öleltem.
-Először ebédeljünk. És mesélj! Milyen volt a próba?- kérdezte, miközben elindult a konyha felé.
-Luke késett. És Ashton eltörte egy dobverőjét. Szóval elhúzódott. De egész jó volt. Mit csináltál egész nap?
-Képzeld, főztem!- felém fordult és magabiztosan kihúzta magát.
-És kidobtad, vagy meg is kóstolhatom?- kérdeztem nevetve.
-Te fogod kidobni.- nevetett ő is.
-Annyira csak nem rossz...
-Fogalmam sincs. Nem igazán mertem megkóstolni.
-Akkor itt az ideje!- ledobtam magamat az asztalhoz és türelmesen vártam. Zoey egy tál tésztával egyensúlyozva jelent meg az ajtóban.
-Kóstold meg!- tette le elém, majd összekulcsolta ujjait és izgatottan dülöngélt előre és hátra. Beleszúrtam a villámat a tésztába, majd lassan a számhoz emeltem. Az első villa után csak annyit tudtam számat legyezve lihegni, hogy "fhorrhóó!", de másodszorra már tökéletesen éreztem az ízét.
-Zoey, ez isteni!- az ölembe húztam és megpusziltam a homlokát.
-Anyukád ajánlotta. Azt mondta rég ettél ilyet.
-Való igaz. És nagyon finom lett! Büszke lehetsz magadra.- mosolyogtam rá.
-Most már én is megkóstolom!-kivette a kezemből a villát és belekóstolt főztjébe, majd elégedetten bólogatott.
-És mit is nézünk?- kérdeztem a dobozra nézve.
-Nem tudom. Van itt egy csomó kazetta...-kiszabadította magát ölelésemből és a doboz mellé guggolt.
-Nézzünk valami vígjátékot. Vagy akció filmet.
-Azt hiszem megvan a JurassicPark. Ah, itt is van!- emelte ki a kazettát.
-Az jó lesz. Úgyis régen láttam már.- bólintottam. A filmnek azonban csak egész későn álltunk neki. Már sötétedett, mire belekezdtünk. Zoey végigfeküdt a kanapén, fejét a combomra hajtotta és úgy nézte a filmet egy darabig. De egész hamar elálmosodott és elaludt. Az én fejem is lebillent néha, ezért a film vége felé úgy döntöttem, inkább kikapcsolom a tv-t, átviszem Zoeyt az ágyba és lefekszem mellé aludni. De amíg a távirányítót próbáltam úgy elérni, hogy őt ne keltsem fel, a videó szaggatni kezdett és a dinoszaurusz megakadt a képernyőn, majd elsötétült és egy teljesen új kép tárult elém. Egy utca képe, a távolból két alak közeledett a kamera felé egészen gyorsan.
-Szólj neki, hogy nézzen ide!- kiáltott érces hangon a kamerát tartó egyén, majd füst úszott a képbe, de azonnal el is tűnt. A közeledő személyek képe kirajzolódott. Egy nő futott egy bicikliző, alig hat éves kislány mellett.
-Zoey, nézz Grönland bácsira!- szólt a nő, majd a kamerába mutatott. Zoey azonban ezzel mit sem törődve hajtott tovább.
-Penelope! Állítsd meg!- kiáltott Grönland bácsi, de a kamerával folyamatosan követte Zoeyt. A kis Zoey egyenesen belefutott az árokba és felborult. A nő odaszaladt, kiemelte és azonnal magához szorította.
-Itt van anyuci, semmi baj!- nyugtatgatta, de Zoey eltolta őt magától és a bicikliért hadonászott.
-Nincs semmi baja.- morogta Grönland bácsi, majd újra követni kezdte Zoeyt a kamerával.
-Hol találtad a videokazettát?- kérdezte Penelope.
-Ott volt a polcon.
-De az lehet, hogy nem üres!
-Nem hiszem, hogy bármi fontos lenne rajta. Zoey most először biciklizik. Ez fontosabb.
-Imádkozz, Victor! Ha Robert filmje van rajta, azt nem úszod meg szárazon!- fenyegette mutatóujjával a nő, majd elfordult a kamerától és lánya után nézett. A videó újra szaggatott, majd csak a sötét képernyő maradt utána. Gondolataimba merülve bámultam a sötétségbe, még nem tértem magamhoz. Hirtelen újra világos lett, amire felkaptam a fejem.
-Boldog szülinapot Zoey!- énekelték, majd lerakták a tortát a kislány elé. A tortán se szám, se figura nem volt. Csak egy egyszerű fehér torta.
-Robert! A gyertya!- kiabált a már felismerhető hang, ami Penelopetól származott.
-Itt van!- lépett be a képbe a férfi. Egy 7-es számú gyertyát tett a tortára, majd meggyújtotta.
-Fújd el a gyertyát, kislányom!- mondta  szinte egyszerre Robert és Penelope.
-De csak most gyújtottad meg...- nézett rájuk értetlenül.
-Igaza van. Fényképezd le inkább!- szólalt meg Victor. Megint ő kezelte a kamerát.
-Rendben.- bólintott Robert, majd lefényképezte lányát. Aztán Robert és Penelope leültek Zoey két oldalára és erőltettek egy mosolyt az arcukra, míg egy rokon lefotózta őket. Zoey egyikükre sem hasonlított igazán. A haja fekete volt, szüleié inkább sötétbarna. Arca hosszúkás, apjáé kerek, anyjáé szögletes.
-Átveszem a kamerát. Ülj oda te is!- nyúlt Robert a kamera felé. Gröndland bácsi leült Zoey mellé, aki csillogó szemekkel nézett fel rá. Amint leült, Zoey az ölébe mászott és hatalmas mosoly jelent meg arcán.
-Oda nézz, a fényképezőre!- mutatott ujjával a gép felé, majd Zoey fejét arra fordította. Szakálla ugyanolyan hosszú volt, mint amilyennek már én is láttam, de mégis más. Egyáltalán nem volt még ősz, és ez megtévesztően hatott. Még így sem tudtam pontos korát megállapítani.

-Addig a videóig nem értettem miért dobta el az iskolát, a barátait és a családját, egy öregedő, beteg és nemtörődöm férfiért.- mondtam Lorannak. Rám nézett és várta a folytatást.
-Azt hiszem tudom, miből jött rá. De szeretném a maga szájából hallani.- dőlt hátra.
-Grönland bácsi nagyszerűen bánt vele. Mindig is tudta, mi kell neki. A szüleiről viszont alig mesélt valamit. Csak annyit tudtam meg, hogy Robert rendező, Penelope pedig szakács volt. Soha semmi mást nem mesélt róluk.
-És Victorról?
-Róla se sokat. De őt legalább így ismertem meg. Nem is Zoey vigyázott rá. Ő vigyázott Zoeyra.- fejeztem be mondandómat, majd felálltam a kanapéról.
-Kicsit eltérnék a témától. De... Felírtam magamnak ide pár kérdést. És szeretném feltenni őket.
-Zoeyval kapcsolatban?
-Is.- bólintott. Visszaültem és megigazítottam a karkötőimet.
-Van olyan mozdulat, amit imádott?
-Amit Zoey csinált?
-Igen.
-Mikor oldalra billentette a fejét, a haja az arcába borult, de ő csak mosolygott. Gyönyörű.
-Miért pont ez?- kérdezte jegyzetelés közben.
-Mondtam már. Gyönyörű.
-Az illata?
-Mai napig megvan a parfüm, amit használt. Ha elfogy, újat veszek.- mély levegőt vettem, mintha akkor is éppen érezném, de végül csalódottan dőltem hátra.

Reggel, mikor felkeltem Zoey már ébren volt. A nappaliban állt és az ablakon át nézett ki az utcára.
-Vársz valakit?- kérdeztem nyújtózkodva. Felém fordult és megrázta fejét.
-Nem. Vagyis de. Rendeltem ebédet.- mosolygott, majd a kocsizaj hallatán kinyitotta az ajtót és kiment a szállítóig.
-Már ennyi az idő?- kérdeztem az órára nézve. Alig pár perc volt délig.
-Kicsit elaludtuk a napot. De semmi baj. Hiszen úgysem lett volna mára programunk.- vonta meg vállát. Kezeimet a fejemhez kaptam és hajamba túrtam.
-Ma mentünk volna arra a kiállításra, igaz?- kérdeztem.
-Igen, arra a kiállításra. Arra, amire már két hete megvettem a jegyeket.
-Sajnálom.- léptem közelebb. Mély levegőt vett, majd felém fordult.
-Semmi baj.- rázta meg fejét, majd átkarolta a nyakam. Egy újabb vitát temettünk el. És nem tudtam örülhetek e neki.
Két héttel később egy rádióban készítettek velünk interview-t, de ezúttal Zoey-t is elhívták. A menedzsment pedig nem mondott semmit. Szabálytalannak éreztem a srácokkal szemben, hogy míg ők egymással hülyéskedtek, mert nem volt jobb dolguk, én Zoeyval voltam mindenhol. Másrészt könnyen lenyeltem a bűntudatot. Hiszen ők nem is akartak barátnőt.
Épp szünetet tartottunk, mikor Zoey kávéért ment, így négyesben maradtunk a srácokkal.
-Beszélnünk kell valamiről!- kezdtem bele a komoly témába. Aggódó tekintetek szegeződtek rám, amitől úgy éreztem mégsem akarom nekik elmondani, amibe belekezdtem.
-Mivel kapcsolatban?- kérdezte Luke.
-Zoey.- nevét kiejtve még fokozódott a feszültség, arcukra kiolvashatatlan érzelmek ültek.
-Valami baj van?- fogta meg vállam Ashton.
-Nem. Igazából semmi. Csak... Pár hete együtt ültünk le filmezni, és egy régi videót néztünk. Nem is ez a lényeg. Zoey elaludt az ölemben, és már én is fáradtam, ezért ki akartam kapcsolni a videót, de az megakadt magától és már egyáltalán nem az ment, amit eredetileg elkezdtünk.- mély levegőt vettem, ami kissé félreérthetővé tette a helyzetet.
-Talán...?-kezdte Mike a szemöldökeit húzogatva, válaszul azonban csak vállba bokszoltam.
-Zoey kiskorában. És a szülei. És Grönland bácsi. Sohasem mesél a családjáról. Csak annyit mondott el, hogy mivel foglalkoztak, de azt sohasem, hogy miért költözött el tőlük. És azt hiszem a videó alapján választ kaptam. Most már csak azt nem tudom, helyesen cselekedtem e, hogy végignéztem a videókat.
-Neki elmondtad?- kérdezte Ash.
-Nem. Nem tudom, megbántanám e vele. Félek, hogy megsértődne, hogy úgy érezné, kutakodtam utána.
-Pedig nem. Hiszen a videó ott volt. És ő elaludt...- mondta Mike.
-De azért mégis. Gondolj bele, Zoey valószínűleg nem tudott róla, hogy azon a kazettán ott vannak azok a felvételek. Lehet, hogy más esetben már elégette volna.- magyarázta Luke, mire egyetértően bólogattak.
-Mi van pontosan a videón?- kérdezte Mike hátradőlve.
-Az egyiken biciklizik. A másikon a 7. születésnapja. Esküszöm nektek srácok, hihetetlen az a videó. Amíg ott ülnek mellette a szülei mosolyog és látszik rajta, hogy boldog. De mikor beül mellé Grönland bácsi, ez a mosoly szélesebb lesz, és egyszerűen beragyogja az egész szobát. Csillogó, vágyakozó szemekkel néz rá, és látszik rajta, mennyire imádja.- magyaráztam, közben elmémben a videó minden egyes képkockáját képes voltam újra felidézni.
-Akkor a válasz egyik fele megvan. Már csak az a kérdés, mit tett Victor, hogy Zoey így tekintsen rá.- mondta Ashton.
-Sssh!- csitított minket Luke, majd előredőlt és bekötötte cipőjét.
-És itt a....- kezdte Mike.
-Ki ne mondd!- állította meg azonnal Zoey.- Hoztam nektek is.- nyújtotta elénk a kávékat, amiket pohártartóban hozott.
-Mennyivel tartozunk?- kérdezte Ash a zsebében turkálva.
-Ma ti rendelitek az ebédet! Ti négyen.- zárta le az üzletet.
-Kövessetek, kérlek!- lépett ki a stúdióból egy hölgy, mi pedig újra elfoglaltuk helyeinket a mikrofonok mögött.
-Na ugye, hogy rövid volt a reklám?!- kérdezte szórakozott hangon a műsorvezető, de választ nem kapott. Végignézett rajtunk, majd megigazította papírjait.- Még mindig itt van velem a legendás 5 seconds of summer, és a csodálatos Zoey! Helló újra, srácok!
-Helló!-köszöntünk egyszerre.
-A szünet alatt beszélgettem veletek egy kicsit külön-külön, és megtudtam egy két dolgot. Szóval mi lenne, ha most csak beszélgetnénk?
-Rendben.- mondta Ashton, mi azonban csak bólintottunk.
-Szóval... Ashton, az a sok széttört dobverő...
-Oh, igen. Nem vagyok rá büszke. De aki még nem tört el dobverőt, nem is igazi dobos.- nevetett, majd igazított haján.
-Akkor igazi gitárosnak számít, aki szakított el húrt a gitáron?- kérdezte Mike.
-Valószínűleg.- válaszolt a férfi.
-Akkor oké.- dőlt hátra mosolyogva.
-És mi újság veled, Luke?
-Én vigyázok az eszközeimre.- mondta büszkén.
-Mondjuk ezt senki sem hiszi el neked.- nevetett Mike.
-Calum is vágta már földhöz a gitárját...- szólalt meg Zoey. A stúdióban hirtelen csönd lett. Zoey értetlenül nézett szét, próbált rájönni, mi a hallgatás oka.
-Hölgyeim, és uraim! Zoey-t hallhattuk élő egyenes adásban beszélni!- nevetett a műsorvezető, mire mi is elnevettük magunkat.
-Ez most azért, mert eddig nem szólaltam meg?- kérdezte mosolyogva.
-Ugyan mi másért?- kérdezte Luke még mindig nevetve.
-El se hitték, hogy itt ülsz.- tette hozzá Ashton.
-Ha már ilyen beszédes kedvedben vagy...- környékezte meg a műsorvezető.- Azt hallottam van egy beceneved.
-Becenév?- kérdezett vissza, majd oldalra fordult. Mike arcára hatalmas vigyor húzódott.
-Pontosan.- bólintott a férfi.
-Nem. Nem becenév.- rázta meg fejét mosolyogva.- Csak egy ember szólít így. És csak ő szólíthat így. Akkor is, ha utálom.- hátra dőlt a székben, hogy ne lássa Mike arcát. Ő azonban még mindig mosolygott.
-És mi is ez a becenév?
-Az persze szigorúan titkos.- zárta le a témát.
Az interview után együtt mentünk haza és Zoey házában összegyűltünk, hogy megebédeljünk és ígéretünket betartva mi fizessük a rendelést.
-Szép volt, hercegnő!- ölelte át Mike. Zoey megsimogatta a hátát, majd eltolta őt magától.
-Ne szokj hozzá, hogy elviselem!- mondta neki, majd leült mellém a kanapéra, felemelte a karomat és átkaroltatta magát.