20. Waters

A videó végignézése után Zoey némán ült a kanapén. A nyugtalan csendet azonban az ajtó kicsapódása és hangos kiabálás törte meg. A bandatársaim egymást lökdösve estek be az ajtón. Mike megállt, széttárta karjait és Zoeyra nézett. A levegő újra megfagyott.
-Tudod, kik vagyunk?- kérdezte egyik szemöldökét felvonva.
-Talán.- sóhajtotta Zoey.
-Most nézte végig.- mondtam.
-Calum, kérdezhetek valamit? Négyszemközt. Azaz... Nyolc.- számolt utána Luke, majd elindult a konyha felé, mi pedig követtük őt.
-Szóval?- hajtottam be az ajtót.
-Hogy fogadta a gyűrűt?
-Jól. Jövőhéten a nővéremmel és anyával elmennek ruhát nézni.
-Várj, te komolyan gondoltad, hogy feleségül veszed?!- fakadt ki Mikeból a kérdés némi felháborodással.
-Igen.- magabiztosságom kicsit megrémítette őket.
-Calum!- kiabált át a nappaliból. Egy másodperc alatt mellette voltam. Leültem a kanapéra és szembe fordultam vele.
-Valami baj van?- kérdeztem mosolyogva.
-Nem. Csak egyedül éreztem magam.- mondta fejét lehajtva. Haja az arcába borult. Ugyanazzal a mozdulattal seperte ki szeme elől a hajzuhatagot, amivel legelőször elbűvölt.
-Ma délután újra bemutatom neked a családomat.
-Biztos borzasztóan kellemetlen, hogy mindig újra kell kezdened. És nekik is. Hogy mindig be kell mutatkozniuk. Na és ezek a srácok? Biztosan haragszanak, amiért te újra és újra próbálod felépíteni a múltam, jelenem és jövőm.
-Ne butáskodj!- simítottam meg karját.
-A vőlegényem vagy.- pillantott a gyűrűjére.- De nem is ismerlek.
-Itt az alkalom!- szakította félbe Ashton.
-Menjünk ebédelni!- nyitotta ki az ajtót Luke.- Közben lesz időd eldönteni mindent.
-Mi mindent?- nézett rá értetlenül Zoey.
-Hogy egyáltalán kell e neked ez a kis vakarcs.- veregette meg vállam nevetve Mike, amire válaszom egy óvatos, de hatásos ütés volt a hasfalába. Zoey elmosolyodott, majd elindult az ajtó felé.
Alig két héttel később egy harmadlagos meghívás révén jutottunk el egy fogadásra, ahol a bandánk fellépett. Nem mint sztárvendég, csak mint egyszerű zenekar, akik a háttérzenét szolgáltatták. A fogadást rendező személy egy régi jó barátunk, Kyle volt, aki az este folyamán sorra mutatta be nekünk a gazdagabbnál gazdagabb és híresebbnél híresebb jól menő producereket és lemezkiadó-tulajdonosokat. Hiába szajkóztuk, hogy a saját kiadónk jól fut és ha most leállnánk is elélnénk életünk végéig. Az egyik bemutatott fél azonban különlegesebb volt annál, hogy csak lazán kezet rázzunk és újra elmormoljuk ugyanazokat a mondatokat.
-Mr. Waters, ezek az ifjú urak itt a jövő nemzedékének hírnökei!- lépett mellénk Kyle.
-Üdv, srácok!- nyújtotta kezét a férfi, közben mind bemutatkoztunk. Egész öltönye nagyobb volt rá minimum egy számmal, az ing ráncosan bukott ki nadrágjából, lábfeje pedig érdekesen hanyagul állt.
-Maga mivel foglalkozik, Mr. Waters?- kérdezte Mike unottan.
-Szólítsatok Edwardnak.- mosolygott.- Veterán vagyok.
-Úgy érti, katona?- kérdezte Zoey.
-Ahogy mondja, hölgyem. De már leszereltem.
-A menyasszonyom, Zoey Mitchel.- karoltam át derekát.
-Nagyon örvendek!- mosolygott rá is Edward.
-Szintén.- bólintott Zoey.
-Az egész fogadás, az adományok és ez az egész nagy ünnepség Mr. Waters tiszteletére lett rendezve.- mondta Kyle.
-Valójában nem csak nekem. Egy olyan szervezetnek gyűjtünk, akik katonákat látnak el gyógyszerekkel, élelemmel és felszerelésekkel a frontokon, valamint klinikáknak, akik művégtagok gyártásával foglalkoznak.- magyarázta Edward, majd felhúzta lábán a nadrágot. Alóla műanyagból és fémből összeépített szerkezet látszódott, ami a vádliját és a lábfejét helyettesítette. Ezért állt olyan furcsa pózban a lába.
-Csoda, hogy járni tud...- súgta fülembe Zoey, de nem elég halkan.
-Csak pár hete.- nevetett Edward.- De csodálatos érzés újra egyedül közlekedni.
-Legalább már tudjuk miért jöttünk ide.- vonta meg vállát Mike, majd ledöntötte az utolsó korty alkoholt a pohárból.
-Mivel foglalkoztok pontosan?- nézett végig rajtunk.
-Mi egy zenekar vagyunk. Én gitározok, ahogy Mike is. Asthon dobol, Calum pedig basszuson játszik.- mutatott rajtunk végig Luke.
-És te, Zoey?
-Én csak lelkes rajongótábor vagyok.- mosolygott, majd leengedett egy tincset kontyából és azzal takarta el arcát.
-A legjobb rajongó, aki valaha létezett.- emelte poharát Mike, majd beleivott.
-Hogy kerül hozzád mindig teli pohár?- kérdezte Luke.
-Látod azt a csajt? Járkál egy tálcával, ami tele van mindenféle finomsággal. De engem csak a pia érdekel róla. Szóval ha erre jön...
-Szerintem ebből elég is.- vette el tőle a poharat Ashton.
-Ha megbocsájt, Mr. Waters, a srácoknak ideje színpadra állniuk. Fiúk, utánam!- intett Kyle, mi pedig követtük.
Míg játszottunk szememmel a nem túl népes közönségünket figyeltem. De újra és újra megakadt a szemem Zoeyn. Végig Edwarddal beszélgetett, hol nevetett valamin, hol egyszerűen bólogatott, de azt is mosolyogva.
Este már az ágyon ült, mikor én lezuhanyozva betámolyogtam a szobába.
-Sokat beszélgettél Edwarddal.- álltam meg vele szemben, miközben a hajamat szárítottam a törülközővel.
-Megdicsérte a gyűrűmet. És megköszönte a pénzt, amit a banda ajánlott fel.
-Értem.
-Elhívhatnánk az esküvőre.
-Minek?- bukott ki belőlem a kérdés, némi ellenszenvvel.
-Nekem nincsenek barátaim.
-De ő sem az...
-Calum, úgy érzem féltékeny vagy...- nézett fel laptopja képernyőjéből.
-Jól érzed.- fújtam ki a levegőt.
-De nincs semmi okod.- mosolygott.
-Tudom. Hülyeség.
-Pontosan! Hiszen... Érted több millió lány rajong. Ölelgetnek, puszilgatnak. És még alig ismerlek, ami ijesztő. Mégis itt ez a gyűrű.- emelte fel kezét.-Összeköt.
-De az a több millió lány semmi sincs ahhoz képest, ami te vagy nekem.
-Ugyanerről beszélek.- nevetett, majd felállt a laptoptól és felém sétált.- Te mindent megteszel azért, hogy ne veszíts el. Vársz, felkészülsz, tűrsz, vigyázol rám. Mike azt mondta, melletted nincs okom félni.
-Ígérem, minden rendben lesz!- mondtam. Felemeltem a kezét és megpusziltam a gyűrűt, aztán magamhoz öleltem.
-Nem kértem, hogy tégy ígéretet.- rázta meg fejét, aztán kifordult ölelésemből és a fürdőszobába ment fogat mosni. Ledobtam magam az ágyra és magam elé húztam a laptopot, amin az internet volt megnyitva. Több oldal, mindegyik ugyanazzal a tartalommal: esküvői ruhák. Elmosolyodva tettem vissza a gépet a helyére.

Loran megköszörülte a torkát. Újabban ezt tette, ha elakadtam a történetben. Ezzel jelezte, hogy ne is folytassam, mert közbe akar szólni.
-Tudja, Mr. Hood, meglepő, hogy nem volt bűntudata.
-De volt. Egy kevés.
-És hogy gyűrte le?
-Zoey boldog volt. Az ő boldogsága engem tett boldoggá. Bármit megtettem a mosolyáért. Bármennyit hazudtam volna még.
-És utólag sem bánja?
-Ezeket a kérdéseket fölöslegesen teszi fel.- álltam fel a kanapéról.
-Azért válaszoljon!- mosolygott magabiztosan.
-Nem bánom. Sohasem bántam. Azt viszont igen, hogy többet is tehettem volna.