16. A videó

A DVD-vel a kezemben léptem be Loranhoz. Elkérte a lemezt és berakta a lejátszóba, majd leült a foteljébe és tv felé fordult.
-Kezdhetem?- kérdezte Zoey.
-Igen.- feleltem.
-Oké.- halványan elmosolyodott, majd vett egy mély levegőt és lassan kifújta.- Érdekes... Vagyis inkább furcsa saját magamnak beszélni. Még akkor is, ha most egy kamerába mondok mindent. A nevem Zoey Mitchel, 18 éves vagyok és jelenleg ez minden, amit el tudok mondani magamról. Talán még azt, hogy egyetlen név dereng valahonnan, "Grönland bácsi", de Calum állítása szerint ő sajnálatos módon már nem él. És ha már itt tartunk: Calum nagyon is él. Gyere ide!- intett mosolyogva. Mellé ültem és átkaroltam a vállát.- Calum a barátom és egyetlen bizalmasom. Minden, amit magamról tudok, tőle tudom. Ha háromhavonta, vagy akármennyi is az az időtartam, ismétlődni kezd a memóriám, ő biztosan tudni fogja, mit érdemes tudnom. És most, hogy felvesszük ezt a videót elmondhatok magamnak egy pár dolgot.- mosolya lankadt, az asztalra nézett és felvett onnan egy mappát.
-Ezek az orvosi leletek. A papírok minden kezelés alkalmával gyűlnek, megtartunk mindent, mert bizonyítékként szolgálhat.- mondtam.
-Bizonyíték?- nevetett fel halkan.- Mintha valami bűnügyi esetről lenne szó. Az egész csak arról szól, hogy történt valami kis baleset, aminek következtében most ezt kell tennünk.
-Rendben.- egyeztem bele mosolyogva. Itt megakadt a videó, majd képet váltott. Öten ültünk a kanapén. Zoey, Ashton, Luke, Mike és én.
-Olyanok vagyunk így együtt, mint egy család.- mosolygott Ashton.
-Nem akarom, hogy Calum legyen az apukám.- rázta meg fejét Luke.
-Miért? Jó apa lennék!
-Nem. Nem bíznék benned.
-Calum megbízható!- tiltakozott Zoey. Luke védekezőn maga elé tartotta kezeit, majd visszafordult a kamerához.
-Valójában ennyi.- szóltam közbe. Loran megállította a felvételt.
-Hogy-hogy ennyi?
-Ezután már csak bohóckodtunk. Itt nagyjából pont egy éve volt a baleset. Szóval nekünk nehezebb volt, mint neki. Fogalma sem volt róla, mióta tart az egész.
-Akkor folytassa! Már megvolt a videó. Fel is használták?
-Rögtön a következő alkalommal.

Miután Zoey végignézte a videót nem kérdezett és nem mondott semmit, csak némán ült és az ujjait tördelte. Végül felnézett rám és csak halkan préselte ki a szavakat az ajkai között.
-Hogy halt meg?
-Idős volt és beteg.- feleltem.
-A szüleim?
-Fogalmam sincs, hol élnek. De ha szeretnéd felkutatjuk őket valahogy.
-Tudnak erről a... Erről az egészről?- kérdezte a lejátszóra mutatva.
-Nem. Valójában amióta ismerlek nem kerestek téged. És előtte sem.- leültem mellé és próbáltam közel húzódni.- Elköltöztél otthonról. Így találkoztunk mi.
-És ki vagy te nekem?- kérdezte.
-Az vagyok, akit szeretnél.- válaszoltam mosolyogva, habár nem hatotta meg igazán. Az ajtó ebben a pillanatban kinyílt és a három bandatársam lépett be rajta.
-Idő van!- csapta össze tenyereit Luke.
-Jöttünk bemutatkozni.- viccelődött Mike, mire Ashton meglökte őt a könyökével.
-Most nézte meg a videót.- álltam fel a kanapéról.
-Azért nem baj, ha itt vannak. Legalább ismerős arcokat látok, ha csak a képernyőről...- lehajtotta a fejét, majd felállt és megállt négyünkkel szemben.
-Pénteken este színházba megyünk. Vettünk neked is jegyet.- mondta Luke, majd elővette farzsebéből a jegyeket.
-Mit nézünk meg?- kérdezte Zoey.
-Fogalmunk sincs. Te választottad egy hete és megkértél minket, hogy akkor is vigyünk el, ha letelik a három hónap és nem fogsz emlékezni.- magyarázta Mike.
-Ha jól ismerem magamat, akkor biztos tetszeni fog.- mosolyodott el halványan, majd átvette a neki szánt belépőt.
A színház előtt várakoztunk a tömegben. Mindenki fagyoskodott, ezért az emberek próbáltak közelebb bújni egymáshoz, de mi valahogy kiváltunk a tömegből és öten próbáltuk egymást melegen tartani.
-Nézd, Calum!- mutatott az útra Zoey, majd egészen a járdaszegélyig küzdötte magát, és pedig követtem. Rövid időn belül a srácok is ott álltak mellettünk. Először csak kisebb, majd egyre nagyobb pelyhekben és egyre sűrűbben kezdett hullani a hó.
-Add a kezed!- szólt Ashton, majd megfogta Zoey csuklóját és a tenyerét felfelé fordítva kitartotta a hóesésbe.
-Vicces, de azt kell mondjam: életemben nem láttam még ilyen gyönyörű dolgot.- mondta Zoey nevetve.
-Mármint?- kérdezte Mike.
-A hó.
-Ha szerencsénk van egész este esni fog és megmarad holnapra.- mosolyogtam rá, majd megsimítottam hátát.
-Kinyitották a kapukat.- szólalt meg Luke, majd elindult a tömeg áramlatával.
Az előadás után még az előtérben álltunk, Lukeal beszélgettem, de minden második másodpercben Zoeyra pillantottam, aki boldogan beszélgetett és nevetgélt Mikeal és Ashtonnal. Épp elindultunk feléjük, mikor egy kéz elkapta a csuklómat.
-Elnézést! Calum Hood?- kérdezte egy női hang.
-Igen.- fordultam felé. Barna haja kontyba volt fogva, sminkje egyszerű volt, ruhája pedig egészen a padlóig ért.
-A nevem Elena Ray. Tudom, hogy nem szép dolog, de nekem te vagy a kedvencem a bandátokból, és ha nem bánnád, egy közös kép erejére elrabolnálak a többiektől.- mosolya majd' szétrepesztette arcát.
-Rendben.- mosolyogtam, majd beálltam mellé és átkaroltam a hátát. A képet egy számomra idegen nő készítette, aki miután visszaadta a telefonját Elenának, el is ment.
-Mi járatban erre? Azt hittem már rég a következő turnéállomáson vagytok.- nézett hátam mögé, ahol a többiek néha hangosan felnevettek egy egy ostoba faviccen.
-Holnapután indulunk csak. Megígértük Zoeynak, hogy eljövünk.
-Zoey a barátnőd, igaz?
-Úgy is mondhatjuk.- feleltem halkabban, majd megköszörültem a torkom, hogy elkerüljem a kínos témát. Szerencsére nem kellett terelnem, mert már megtette.
-Én visszamennék a szállodába.- lépett mellém Zoey.
-Persze. Azonnal indulunk!
-Maradj nyugodtan! A srácok eljönnek velem. Nyitva hagyom neked az ajtót.- mondta mosolyogva, majd megsimította a karomat.
-Várj, Zoey! Ő itt Elena. Elena Ray.
-Nagyon örvendek!- mosolygott Elena Zoeyra.
-Szintén!- biccentett Zoey.- További jó szórakozást!- simított meg újra, majd búcsúzóul csak mosolygott és visszament a többiekhez. Taxiba szálltak és velük együtt indult vissza a szállodába.
-Ha már így itt maradtunk...- kezdte szégyenlősen.
-Meghívhatlak valamire?- kérdeztem kissé unottan. Leginkább a fáradtság miatt nem tudtam leplezni érzelmeimet. Elena belement a meghívásba, így beültünk egy kávézóba és elfogyasztottunk egy-egy teát, közben beszélgettünk és sok mindent megtudtam róla, mivel én nem nagyon tudtam olyan információval szolgálni, amit ne tudna. Késő este volt már, mikor taxit fogtam neki, és elbúcsúztam tőle, majd én is visszamentem a szállodához. Az ajtó nyitva volt, ahogy Zoey megígérte. Mosolyogva léptem át a küszöböt, levettem a kabátom, majd a zakóm és minden egyéb cuccomat levágtam a sarokba. Forró vízzel lezuhanyoztam, mivel előzőleg átfagytam a hidegben, majd befeküdtem Zoey mellé.
-Hol voltatok?- kérdezte suttogva.
-Meghívtam egy teára. Én keltettelek fel?
-Nem. Reménykedtem benne, hogy meg tudlak várni ébren.
-Miért?
-Meg akartam köszönni.
-Nincs mit megköszönnöd.- mosolyogtam, majd kitapogattam arcát és megsimítottam.
-Újra fel kéne vennünk a videót.
-Miért?
-Rá akarom mondani, hogy milyen nagyszerű ember vagy.- mondta. Éreztem, ahogy elmosolyodik.
-Ugyan, senki sem hinné el.- válaszoltam nevetve.
-Én el fogom hinni.- zárta le a vitát.
Másnap reggel míg mi próbáltunk Zoey a szobában maradt és összepakolta a cuccainkat. Délután együtt ebédeltünk egy étteremben, ahol összeakadtunk Elenával. Miután bemutattam mindenkinek a többiek felajánlották neki, hogy üljön le hozzánk, és csatlakozzon.
-Tényleg nem bánnátok?- kérdezte meglepetten.
-Ülj csak le!- ütögette meg maga mellett a széket Zoey. Én még jobban meglepődtem, mint Elena. Nem ezt a viselkedést vártam. Egyiküktől sem. Ebéd közben beszélgettünk, majd még ücsörögtünk egy darabig. Végül Zoey felállt és a kabátjáért nyúlt.
-Csúnyán kifejezve, pont kapóra jöttél, Elena!- veregette meg vállát.
-Miért?- kérdezte egyik szemöldökét felvonva.
-Hamarosan karácsony, és én még nem vettem semmit a srácoknak. És mára terveztem. Szóval ha most lekötnéd őket, azt nagyon megköszönném.- mondta mosolyogva.
-Jó, hogy mondod!- igazából nekem is van még mit elintéznem!- pattant fel Mike.
-Még nem pakoltam össze. A dobokat pedig muszáj!- követte Ashton.
-Nagyon örülök, hogy megismertelek!- intett Luke Elenának, majd mind a négyen elhagyták az éttermet. Én pedig ott ültem, és nem értettem semmit. Úgy éreztem magam, mint akit cserbenhagytak. Elena pedig csak mosolygott, habár ő is zavarban érezte magát.
-Ha van kedved szétnézhetünk itt a belvárosban. Van valami karácsonyi vásár...- ajánlotta fel.
-Rendben.- sóhajtottam, majd a kabátomért nyúltam. Fél óra séta után összefutottunk Zoeyval és Lukeal.
-Azt hittem nekünk veszel ajándékot.- álltam meg vele szemben.
-Igazából már csak neked kell.- mosolygott, majd leseperte hajáról a havat.
-Hol a sapkád?- kérdeztem.
-A szállodában.
-A legjobb helyen, hogy ne hagyd el.- ráztam fejem rosszallóan, majd levettem a sapkámat és a fejére húztam.
-Köszönöm.- halványan elmosolyodott, majd hálaképp adott egy puszit.
-Nézd! Olyan, mintha Cal korpás lenne.- nevetett Luke, majd beletúrt hajamba és kirázta belőle a pár másodperc alatt megült havat.
-Jól áll neki az ősz haj.- mosolygott Elena.
-Azért ne öregedj meg ilyen hamar. A szállodában találkozunk!- mondta, majd elhaladt mellettünk, Luke pedig követte.
Elena egészen a szállodáig kísért, mondván, neki úgyis mindegy honnan hív taxit. Útközben Zoeyról kérdezősködött én pedig csak annyit mondtam, hogy nehéz napokat élünk, de mindent meg tudok oldani, és ez így is lesz, amíg ő nem akarja máshogy. Az előtérben várakoztunk, és már kezdett kínossá válni a csend, mikor Elena még kínosabbá tette.
-Tudod Calum, én is lányból vagyok.
-Igen. És?- néztem rá értetlenül.
-Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha te és én...
-Ohh...- tudtam, hogy ez a beszélgetés nem sülhet úgy el, ahogy én akarom. Mindenképp magyarázkodnom kellesz.
-Látom, hogy nézel rá.- mondta mosolyogva, de csalódottság sugárzott szemeiből.
-Sajnálom.- mondtam kicsit sem őszintén. Mégis örültem neki, hogy így alakult. Legalább nem kellett kimondanom, hogy "mától soha többé".
-Remélem megérti majd. Mármint ha eltelik újra az az idő.
-Emiatt nem aggódom.
-Nem tudnád elfelejteni, igaz?- kérdezte. Csak időhúzás volt az egész. Fölösleges.
-Nem akarnám.- javítottam ki.
-De ő elfog.
-Nem teljesen.- vágtam rá kicsit erélyesebben. 
-Oké, oké. Értem én. Ő az egyetlen, a pótolhatatlan, a mindent jelentő, pótolhatatlan, tökéletes...- szemrehányóan és csalódottan ejtett ki minden egyes szót.
-És szeretem őt.- válaszoltam hidegen. Bólintott, majd elbúcsúzott. Amint ő kilépett az ajtón Zoey és Luke beléptek a másikon.
-Hová megy?- kérdezte Zoey, miközben elkezdte levenni kabátját és a sapkámat.
-Haza.- mondtam, majd ahogy a szemébe néztem, elmosolyodtam.- Van kedvetek vacsorázni?
-Valami meleget együnk! Teljesen átfagytam.- mondta Zoey, majd megfogta a kezem, hogy megmutassa mennyire kihűlt.
-Akkor szólunk a többieknek is és lejövünk enni.- bólintottam mosolyogva.

Hirtelen maradtam csendben, Loran nem számított rá, hogy itt  fejezem be a történetet. Az órára nézett és egyből megértette.
-Pontos. Nagyon pontos.- mosolygott.- Mit kapott karácsonyra?
-Egy sapkát és egy műanyag poharat, amit utána mindenhová magammal vittem. Valójában mai napig abból iszom.
-És a sapka?
-Mindig kölcsönvette a sapkáimat, aztán megtartotta őket. Jobban is állt neki, mint nekem.- mondtam mosolyogva.
-Visszaadom a DVD-t.
-Most már nézze végig. Majd holnap visszaadja.- hagytam rá, majd visszamentem a srácokhoz.